Tea doboznak indult, viszont nem találtam igazán szép teás szalvétát. Keresgettem a szalvétakincseim között, és rábukkantam erre az igazán szép motívumra. Persze továbbra is használható filtertartónak, de ezzel a mintával inkább ékszertartó kincses ládika. Azt hiszem meg is van a gazdája, de azért megmutatom...
Az alap:
... és az eredmény:
"Ügyelj a gondolataidra,mert szavaiddá válnak!
Ügyelj szavaidra, mert tetteiddé válnak!
Ügyelj tetteidre, mert szokásaiddá válnak!
Ügyelj szokásaidra, mert személyiségeddé válnak!
Ügyelj személyiségedre, mert az lesz a sorsod!"
"Virágot kértem Istentől,
Ő kertet adott nekem.
Fát kértem Istentől,
Ő erdőt adott nekem.
Folyót kértem Istentől,
Ő óceánt adott nekem.
Barátot kértem Istentől,
És Ő téged adott nekem."
Nem tudom Te hogy vagy vele kedves Olvasóm, de én egyenesen UTÁLOM indulás előtt a kulcsokat keresni. A férjem pedig a legnagyobb király, ezek eltüntetésében. Sokáig a bejáratban az ablakpárkányra kerültek a kulcsok, mondván mindegy, hogy hol csak egy állandó helyen legyenek. Ez a stratégia azonban nem vált be, mert azóta is küzdök a férjemmel, hogy ne kelljen keresnem a kocsikulcsot, amikor amúgy is rohanásban van az ember.
Ezért kitaláltam, hogy szemmagasságban (hogy ő is lássa), felkerül a falra egy kulcstartó. De azok a gagyi dobozok, illetőleg szöges akasztók valahogy nem nyerték meg a tetszésemet. Egy háztartási boltban viszont rátaláltam egy konyhai törlőkendő tartóra, és lám miből lesz a cserebogár! Sajnos natúr állapotában elfelejtettem lefényképezni, de a végeredmény szerintem magáért beszél.
Mindig is szerettem, ha valami szépet sikerül alkotnom. Így volt ez kiskoromban is. Egyszer, úgy kb. 8 éves voltam, amikor egy unatkozós esős napon az íróasztalomhoz ülve hozzáfogtam az ablakomból látottak lerajzolásához. Persze, nem egy csodás balatoni tájat képzelj el kedves olvasóm, csak épp a szomszéd, nagyon kedves idős házaspár régi házát és a mi falusi kis udvarunkat. Már csaknem a végéhez értem, mikor édesapám belépett, és a hátam mögött megállva nézte a rajzomat. Ámulva nézte amit a papírra vetettem, és attól nagyobb dicséret nem is kell, mint amit akkor tőle kaptam. Kiskoromban divattervező akartam lenni, aztán igen csak más irányba terelt a sors kereke. Viszont mindig motoszkált bennem, hogy szeretek szépet alkotni. Így tehát hozzáfogtam egy kreatív tevékenységhez, mely mára kedvenc hobbimmá vált: a dekupázsoláshoz. Decoupage-nak írják sok helyen, esetleg szalvéta-technikaként olvashatsz róla.
Igazából csak szalvéta, ragasztandó felület (ami lehet fa, üveg, műanyag, stb.), ragasztó kell hozzá, és persze egy jó adag kreativitás. Én leginkább fára szeretek dolgozni, és olyan tárgyakat létrehozni, melyek a hétköznapi életben is hasznára vannak az embernek. Például a falra akasztható kulcstartótól kezdve zsebkendőtartóig bármit fel lehet díszíteni (egyszer egy billentyűzetet láttam így kidekorálva), de persze nagyon szép képeket, dísztárgyakat lehet életre kelteni ezzel a technikával.
Sajnos sok időm nincs a hétköznapi robotolás mellett, de ahogy időm engedi mindig fel fogom tenni az elkészült munkáimat, hátha kedvet kaptok hozzá. Ezzel a bloggal leginkább a véleményetekre vagyok kíváncsi.Írhattok szépeket, rosszakat, jókat, a lényeg, hogy az őszinte legyen.
Kezdetként meg is mutatnám a legelső művemet, amire én személy szerint nagyon büszke vagyok. A dobozt még tanulóként készítette a bátyám, ami pénzgyűjtő perselyként üzemelt. Gondoltam ráfér egy kis felújítás...
Ilyen volt:
Ilyen lett:
Másik nagy szerelmem (a férjemen kívül) az idézetek. Ezekkel szeretek kreatívkodni, amit szintén megmutatok nektek. A későbbiek folyamán ezekkel pedig terveim vannak. ;)
Nemsokára jövök! :)
Utolsó kommentek